– Tartózkodjunk a hashajtó teáktól!
Egyes gyógynövények hashajtó hatású antrakinon-glikozidokat tartalmaznak, amelyek a sima izmokra is hatnak, így a méhizomzatot is összehúzódásra serkentik. Ez koraszüléshez vagy vetéléshez vezethet. Ilyen a rendkívül népszerű orvosi aloé (Aloe vera), a hashajtó teakeverékek alapanyaga. A növény leveléből kinyert, tiszta aloégél, amely nem tartalmazza a növény más részeit, továbbra is alkalmazható, külsőleg és belsőleg egyaránt. Kerülendő továbbá a kutyabenge-kéreg, valamint annak rokona, a szintén hashajtásra használt varjútövis bogyója. Ugyanilyen okból kifolyólag a szennalevélből készült hashajtó tea sem ajánlott, és tartózkodjunk a bélhurut elleni teakeverékek egyik alkotójától, a lórom termésétől is. Befolyásolhatja a méhizomzatot a kálmosgyökér és a fehér üröm is, amelyet étvágyjavítóként és vértisztítóként alkalmaznak. Hasonló okokból kerülendő terhesség alatt a medvecukor alapanyaga, az édesgyökér, a bélféregűzésre alkalmazott varádicskóró, a bélhurutot gyógyító lenmag, a vérnyomáscsökkentő fagyöngylevél, az epehajtó csombormenta, a zöldségnövényként is fogyasztott rebarbara, a rosszindulatú daganatok növekedését gátló rózsameténg, a szívműködést serkentő hatóanyagokat tartalmazó cseresznyelevél, valamint teaként elfogyasztva a kakukkfű is.
– A zöldfűszereket mértékkel!
A várandósság idején belsőleg nem alkalmazhatók a keserűanyagot, alkaloidot és illóolajat tartalmazó növények sem, mert ezek az anyagok a magzati szervezet működésére is hatással lehetnek. Ezek közé tartozik a borbolya, a vérehulló fecskefű, a borókabogyó, a csikófark, a levendula, a majoránna, az őszi kikerics, az oregánó, a rozmaring és a cickafark. A felsorolásban kedvelt fűszernövényekkel is találkozhattunk. Ezek kis mennyiségben, ételek fűszerezésére továbbra is használhatók, forrázatként (teaként) viszont ne alkalmazzuk őket. Aki korábban túlzásba vitte a fűszerezést, az a terhesség alatt csökkentse az adagot, mert a zöldfűszerek többsége gyomorizgató hatású.
– Illóolajok
A levendula és a rozmaring illóolaja aromalámpában párologtatva továbbra is alkalmazható, nyugtató hatású. A fahéj és a tuja illóolaját azonban se belsőleg, se külsőleg ne használjuk.
– Immunerősítők
Megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon a kedvelt immunerősítő gyógynövény, a bíbor kasvirág (Echinacea) alkalmazható-e a várandósság idején. Elképzelhető, hogy a kivonat és a tinktúra fogyasztása kerülendő, ám tea formájában nem ártalmas.
– Álmatlanság elleni szer:
Az álmatlanság ellen használt macskagyökér (Valeriana) sem alkalmazható ebben az időszakban, mert könnyen hozzászokik a szervezet, és nagy mennyiségben elfogyasztva vetélést okozhat. Helyette inkább a hasonlóan nyugtató hatású citromfű (Melissa) teáját fogyasszuk. Citromos ízével lágyítja a kellemetlenebb aromájú gyógyteák ízét.
A természet patikájában havi vérzést elősegítő és szabályzó gyógynövények is találhatók. Ezek között vannak a már említett méhösszehúzó hatású növényi drogok. Rajtuk kívül tartózkodjunk még a borágó olajától és a kerti ruta teájától, valamint a zeller és a petrezselyem magjától.
A várandósság utolsó hetei rendkívüli türelmetlenséggel töltenek el szinte minden kismamát. A cikket olvasva felmerülhet a gondolat, hogy a méhösszehúzó hatású gyógynövényeket az utolsó időszakban a gyermekszületés siettetésére alkalmazzuk. Ezt azonban ne tegyük, mert az egyénenként változó hatású gyógynövények ellenőrizetlen adagban való alkalmazása előre nem látható következményekkel, például erős vérzéssel járhat!
Utolsó kommentek