-avagy kritika egy kismama szemszögéből-
Azt azért le kell szögeznem, hogy tárgyilagos nem lesz, amit írok, mert én elfogult vagyok Madonnával szemben.
Ez világosan látszik abból is, hogy fájó medencével és pingvinléptekkel indultam a tegnap esti koncertre. Állójegyünk volt, így a Kincsem Park homokján két órát álldogáltam, ami valóban nem volt a legkényelmesebb, és a "pompás kritikákat" író újságírók, akik a sajtópáholyból élvezhették az eseményt, valóban joggal nyafognak, biztosan nehéz volt kivárniuk, amíg a Nagyasszony színpadra lépett. Ha tudom, hogy vannak olyan úriemberek, akik ilyen nehezen viselik a kényelmet, szóltam volna nekik, hogy cseréljünk helyet és "állapotot" a koncert idéjere. Kíváncsi vagyok hogy érezték volna magukat. Mert én igenis jól éreztem magam. Nem volt olyan vészes az a két óra, főleg, hogy a hátsó szektorban lehetőség volt a fűre vagy a homokba leheveredni, és sokan éltek is a lehetőséggel. Ezen kívül volt minden, ami szem-szájnak ingere, még hotdog is CSAK 700-ért. ( A csak szócska ebben az esetben nem cinikus megjegyzés, az árusok reklámozták így a portékájukat.)
22:00 óra pár perckor a várva-várt apró hölgy végre megjelent a színpadon hozzá méltóan egy trónon. Ezután két óra -számomra felejthetetlen- tömény, színtiszta Madonna élmény következett, igaz a végére már kezdtek a lábaim begörcsölni, és a bokámnak sem tetszett annyira a táncszerű mozgás, amit véghezvittem, de rettentően örülök, hogy nem hagytam ki, hogy ott voltam, és részese lehettem a popkirálynő showjának.
Tényleg igazi showműsor tanúi lehettünk, hiszen a világ sorsáért való aggódástól kezdve a balkáni cigánymuzsikán keresztül, a Jackóra való emlékezés szép gesztusán át minden elképzelhető dolog megtörtént a két hatalmas M keretezte színpadon.
Szegény kis magzatom a hasamban meg sem mert moccanni, valószínűleg azt hitte, a világ vége jött el Madonna formájában, hiszen a hangerő néha annyira durva volt, hogy a hangfalakhoz legközelebb állók láthatóan sokkot kaptak:) A koncert végét már esőben buliztuk végig, a helyszínt is viszonylag egyszerűen el tudtuk hagyni. Nem értem a kedves kritikusokat, miről beszélnek, amikor azt emlegetik, hogy nem volt benne szervezettség. Mindenki tudta, hogy merre és hogyan jut ki a különböző kapukon.
Összességében, aki türelmes volt, és nem idegesítette fel magát a két órás üresjárat alatt, azt hiszem jól szórakozott, és nem bánta meg, hogy jegyet váltott az "édes és ragacsos" - esetemben pedig állapotos és fantasztikus- turné hazai álllomására.
Utolsó kommentek