Healthy

Mintegy száz éve még úgy gondolták, hogy a születendő gyermek neme kizárólag a nőktől függ, az ivari kromoszómák felfedezését követően azonban kiderült, hogy a magzat nemét genetikai szempontból a férfiak döntik el. Ennek oka, hogy az ivarsejtek számcsökkentő osztódással (meiózis) történő keletkezése során a férfiak hímivarsejtjeibe csak egy darab ivari kromoszóma kerül be: ha a megtermékenyítendő petesejttel egy X-kromoszómát hordozó spermium egyesül, a magzat neme lány lesz, ha viszont egy Y-kromoszómát hordozó hímivarsejt kerül a petesejtbe, fiúcsecsemő fog születni (a férfiak testi sejtjei a kétszer huszonkét testi kromoszóma mellett egy X és Y ivari kromoszómát, a nőké pedig két X-kromoszómát tartalmaznak).

Alapvetően tehát a férfiak határozzák meg, hogy milyen nemű gyermek fog születni, de ha a nő szervezetében zajló folyamatokat is figyelembe vesszük, kiderül, hogy a kérdés ennél bonyolultabb. Molekuláris szinten ugyanis a nők is képesek "beleszólni" a magzat nemének meghatározásába: egy jellemző példaként azok a sejtfelszíni jelzőfehérjék (antigének) említhetőek, amelyek az Y-kromoszómát hordozó hímivarsejtek felületén helyezkednek el. Ha egy spermium hordozza az említett jelzőfehérjék egyik típusát, a H-Y nevű antigént, a női szervezet ellenanyagok termelésébe kezdhet az Y-kromoszómát hordozó spermiumok ellen. A H-Y antigénekkel szembeni ellenanyagtermelés beindulását követően az érintett nőnek kizárólag lánygyermekei fognak születni, hiszen szervezete semlegesíti az Y-kromoszómával rendelkező hímivarsejteket. Az ily módon kiiktatott spermiumok már a nyákcsapnál elakadnak, így az X-kromoszómát hordozó társaikkal ellentétben egyáltalán nem is képesek eljutni a petesejtig. (A nyákcsap a méhnyak nyálkahártyamirigyei által kiválasztott váladékból áll össze, feladata, hogy megvédje a méhet a hüvelyben élő, esetlegesen kórokozó baktériumok behatolásától).

A sejtfelszínen található jelfogó molekulákkal (úgynevezett receptorokkal) hozható összefüggésbe egy további lehetséges faktor, amely egyes esetekben szintén hatással lehet a születendő gyermek nemére. A petesejt külső burkának membránja olyan receptorokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a hímivarsejtek kapcsolódását, egyben serkentik is a spermiumok aktivitását. Ezek a fehérjék - például valamely felszíni változás következtében - elvileg válogathatnak is az eltérő típusú kromoszómákat hordozó hímivarsejtek között, ami szintén eltolná a nemi arányt, de a folyamat létezését nem támasztják alá az eddigi kutatási eredmények.

Nem bizonyított, hogy a fogamzás időpontja is befolyásolná a magzat nemét

A leendő magzat nemét befolyásoló tényezők között felmerülhet még a fogamzás időpontja is: az elméleti elképzelés szerint ilyenkor az X- és az Y-kromoszómát hordozó hímivarsejtek alakjában tapasztalható különbségek okoznák a nemek arányában bekövetkező eltérést. Ismert, hogy az X-kromoszómát tartalmazó hímivarsejtek feje lapos alakú, míg az Y-kromoszómás spermiumoké kerekebb. Az Y-spermiumok ennek következtében könnyebbek és gyorsabban is mozognak, míg az X-spermiumok valamivel lassabbak.

Az úszási sebesség eltérése a tüszőrepedést követően elvileg lehetővé tenné, hogy az Y-hímivarsejtek hamarabb elérjék a már jelenlévő petesejtet - ebben az esetben nagyobb eséllyel születne fiú. Ha viszont az együttlét időpontjában még nincs jelen a petesejt (a tüszőrepedés még nem történt meg), akkor a lassabb X-spermiumoknak is elég idejük marad arra, hogy a petesejt közelébe érjenek. A tüszőrepedést követően kiszabaduló petesejt ilyenkor már egyforma arányban találkozhat az X- és az Y-kromoszómákat hordozó hímivarsejtekkel, vagyis ugyanakkora eséllyel születhet lány vagy fiú. Bár az elméleti elképzelés logikusnak tűnik, a gyakorlatban mégsem mutatható ki statisztikailag is jelentős eltérés attól függően, hogy az együttlét a tüszőrepedést megelőzően vagy azt követően zajlott-e le.

Az ivararány születéskor a fiúk irányába tolódik

Elméletileg egyforma eséllyel kellene fiú és lánycsecsemőknek születniük, a valóságban azonban mégsem teljesül pontosan az 1:1-es férfi-női nemi arány. Ennek több oka is lehet: a korábbi vizsgálatok alapján például már ismert, hogy a magzat fejlődésének igen korai szakaszában a lányterhességek esetében magasabb a korai vetélések száma (a korai vetélés viszonylag gyakori jelenség, minden száz megtermékenyített petesejtből ötven-hetven olyan fordul elő, ami a természetes szelekciós hatások áldozatául esik). A terhesség nagyjából nyolcadik hetére azonban, amikor a különböző szervek fejlődése már javában megindult, ez az arány elkezd változni, végül időlegesen megfordul. Ebben az időszakban a fiúmagzatok vetélése válik gyakoribbá, majd a tizennegyedik hétre ismét visszaáll az eredeti egyensúly: a megfigyelések szerint ekkorra ismét több fiúmagzat marad életben (a fiú-lány magzatok aránya ekkor 1,06:1, ami már megegyezik a születéskor várható aránnyal). 

A vetélési arány imént leírt változásait több elmélet is megpróbálta magyarázni. Több kutató szerint a fiúmagzatok szervfejlődési időszakban tapasztalt magasabb halandósága mögött az XY kromoszómapár kiegyensúlyozatlansága áll: a fiúmagzatok emiatt sérülékenyebbek lehetnek az ártó hatásokkal szemben, mint a stabilabb XX kromoszómapárral rendelkező lány társaik.

A fent leírt folyamatok mellett feltételezhető, hogy pszichés tényezők is befolyásolják a nemek arányát, így például ismert, hogy a háborúkat követően az átlagnál több fiú születik a népességben, mint amennyi lány. Hasonló jelenségek egyébként az élővilágban több fajnál is megfigyelhetőek: a külső környezeti tényezők egyaránt hatással lehetnek a szaporulatra és a nemek arányára is.

A magzat nemének megválasztása

Az X- és az Y-kromoszómát hordozó hímivarsejtek között az alaki eltérések mellett egy további különbség is tapasztalható. A kétféle típusú spermium felszíni töltése is eltér egymástól, így a sejteket elektromos erőtérbe helyezve eltérő irányba kezdenek vándorolni (a felszíni töltéskülönbségek alapján történő szétválogatást elterjedten alkalmazzák például az állattenyésztésben). Embereknél szintén lehetséges az eltérő típusú kromoszómákkal rendelkező spermiumok mesterséges úton történő szétválogatása: egyes országokban (például Spanyolország, Ausztrália és az angolszász országok egy része) már engedélyezettek ezek az eljárások. Az egyik mintában ilyenkor lényegesen több az Y, a másikban pedig az X-kromoszómát hordozó spermiumok száma: az eljárással körülbelül 80%-os hatásfokkal különíthetőek el a fiú vagy lány utódok létrehozására alkalmas hímivarsejtek, vagyis tízből nyolc esetben határozható meg előre a fejlődő magzat neme.

A nemhez kötött fejlődési rendellenességek elkerülése érdekében az úgynevezett preimplantációs genetikai vizsgálatokat (PGD) alkalmazzák: a módszerrel elkerülhető, hogy a magzat nemét már a terhesség során, a szervezet életfolyamataiba történő komolyabb beavatkozással (magzatvízből vagy lepényboholyból történő invazív mintavétellel) kelljen megállapítani. A preimplantációs vizsgálatok során az embrió néhány sejtes állapotában távolítanak el egyetlen sejtet, majd ebben vizsgálják a kromoszómaállományt: az eljárással kiválasztható a megfelelő nemű magzat, amelyet a lombikbébi program során az anya méhébe ültetnek. A preimplantációs genetikai vizsgálat közel száz százalékos biztonsággal képes a magzat nemének meghatározására.

Befolyásolhatja-e az anya táplálkozása a születendő gyermek nemét?

Az Oxford és az Exeter Egyetem kutatói egy korábbi tanulmányukban az anyák táplálkozási szokásait is megvizsgálták: a kérdőíves módszerrel végzett vizsgálat összefüggést mutatott az anyák táplálkozási szokásai és a megszületett csecsemők neme között. Az eredmények szerint a magas kalóriabevitelű nők 56%-ának született fia, míg a kevés kalóriát fogyasztó csoportban csak 45% volt a fiúcsecsemők aránya. Fiona Mathews kutatásvezető szerint az eredmény evolúciós szempontból nem nevezhető meglepőnek, mivel korábban már más fajoknál is megfigyelték, hogy ha a táplálékforrások szűkösek, nagyobb eséllyel születnek nőstények. A kutatás egy további állítása szerint a születendő gyermek nemének szempontjából különösen fontos volt a leendő anyák reggelije: akik minden reggel gabonapelyhet ettek, azoknak 59%-os gyakorisággal lett fiuk, míg a gabonapelyhet ritkán vagy sohasem reggelizőknek csak 43%-a szült fiút (részletesen lásd az eredeti tanulmányt) Születendő gyermekünk nemét valóban befolyásolhatják az étkezési szokásaink). Az utóbbi összefüggés valódisága egyelőre vitatott: egy a kutatás eredményeire reagáló újabb tanulmány szerint a reggelivel kapcsolatos eredmények a puszta véletlennek köszönhetőek, így a valóságban vélhetően nincs szó ilyen összefüggésről (az említett tanulmány angol nyelvű, teljes terjedelmében is olvasható változata a Proceedings of the Royal Society B honlapján érhető el).