Healthy

Már elég régóta túl vagyok rajta, csaknem három hónapja. Gyors volt egyszerű. Császár reggel 8-kor. Babuci ugyanis rosszul feküdt, illetve ült, a köldökzsinór pedig nyaka körül volt. Így nem kockáztattunk, kedvenc szülészem így döntött. Persze azért a műtét sem fenékig tejfel. Kora reggel beöntés, katéter, levetkőzés, műtőbe tolás, majd a spinális érzéstelenítés. Talán az volt a legfélelmetesebb. Érzed a szúrást, majd semmit nem érzel a tüdődtől lefelé. Furcsa érzés volt. Mintha nem kapnál levegőt rendesen. Én legalábbis úgy éreztem, mintha valaki ráült volna a mellkasomra. Aztán látod, ahogy sürögnek-forognak...az aneszteziológus beszélgetést kezdeményez, kérdezgeti honnan jöttél stb. (Persze próbált kompenzálni, miután közölte, hogy a hátamon a "szalonna" olyan vastag, hogy éppen csak beér a tű. Köszi szépen...roppant kedves így műtét előtt...)

Aztán jött a hangos sírás...a babáé, akkor már megnyugodtam, ő már jól volt. Csak én lettem nagyon rosszul. A vérnyomásom úgy ugrált, hogy szörnyülködött az egész műtős személyzet. Egészen gyorsan eltelt ott bent az idő, aztán átpakoltak egy másik ágyra, és kivittek a szülőszobára. Azért mondom, hogy pakoltak, mert az érzéstelenítés miatt tényleg olyan érzés. Nem érzel semmit, nem érzed saját magadat, csak látod, hogy történnek veled a dolgok. 

Amikor kezdett elmúlni az érzéstelenítő hatása, akkor azért kínlódtam, annak ellenére, hogy kaptam fájdalomcsillapítót. Meg persze odahozták a babát is. Egy gyönyörű kisfiút. Ez nem elfogultság, tényleg nagyaon szép volt. Semmi ránc, semmi pirosság, csupa szépség:) Aztán elvitték, majd nemsokára engem is a szobámba. 

Az érzéstelenítés miatt egész nap nem kelhettem fel, meg persze nem szabad a fejet sem emelgetni, különben könnyen lehet a mellékhatás akár több napos hasogató fejfájás is. Este persze fel kellett kelnem, hiszen a nővér választás elé állított: megmosdat az ágyban vagy kimegyek zuhanyozni... Persze hogy kimentem, igaz a végére majdnem elájultam. Tíz percig locsolt hideg vízzel, mire fel tudtam állni. De aztán minden nap egyre jobb lett. Ma már nem is érzem, csak ha megerőltetem, meg ha nagyon hidegben vagyok.

A gyerkőc szerencsére egészséges. Kivéve a kétoldali csípőficamot. Ezt rögtön kiszúrták a kórházban, úgyhogy öt nap múlva rögtön az orthopédiára kellett mennünk, ahol azonnal kapott egy Pavlik kengyelt. Ez első ránézésre úgy néz ki, mint egy kínzóeszköz, de szerencsére használ, nemsokára le lehet majd venni róla. Most már elég nehezen tűri szegényke.