A gyerekkel kapcsolatban talán az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy vajon lány vagy fiú lesz a kis jövevény. Minket alaposan megtréfált a picur, mert legelőször még nem akartuk tudni, milyen nemű, aztán az orvos nem látta, a következő ultrahangon azt mondta, lány, a legutóbbin pedig közölte, hogy nézzék csak, ott a fütyije! Legközelebb két hét múlva megyünk, kíváncsi vagyok, hogy akkor mi lesz az álláspont. Mindenesetre kaptam olyan megjegyzéseket is az esettel kapcsolatban, hogy biztosan két baba van, egyszer az egyik látszik, másszor a másik. Ennek a mai technika mellett azért elég kicsi az esélye, hiszen elvileg az ultrahangon a két szívhangnak mutatkoznia kellene, de a neten keresgélve találtam olyan fórumozót, aki azt írta, az ismerősének a 35. héten vették észre, hogy ikrei lesznek. Hát...majd meglátjuk:)
Ázsiában inkább ne legyél lány…
Egyesek szerint a véletlen műve, mások úgy gondolják, eleve elrendelt, vagy épp a mi választásunk, hogy hová születünk. Egyes afrikai vagy ázsiai babáknak az életét pecsételheti meg, ha véletlenül lánygyermeknek születnek. Megdöbbentő információk a világ minden tájáról.
Helyenként egyáltalán nem mindegy, hogy lánynak, vagy fiúnak születünk-e. Ázsia és Afrika sok országában a kislányok kevesebb ételt kapnak, kevesebb időt és figyelmet szánnak rájuk, és akár már 6 éves korukban dolgozniuk kell. A nő értékét pedig az határozza meg, hogy hány fiúgyermeknek ad életet. Néhány dél-ázsiai országban becslések szerint 1 millió csecsemő hal meg csak azért, mert lány. Kínában ma is gyakorlat, hogy a leánymagzatot viselő terhességet sokan megszakítják. Az eszkimóknál, ha a családnak már nem jut elég élelem, a lánycsecsemőt áldozzák fel, hiszen a lányoknak ott is kisebb az értékük, nem ők vadásznak, és nem ők tartják el később idős szüleiket.
Hollandia
Náluk viszonylag kevés a kórházi szülés. A bábák és a társadalom is természetes folyamatnak tekinti a várandósságot és a szülést is. A bába egész idő alatt figyelemmel kíséri a kismamát, kapcsolatot tart fenn egyéb szakemberekkel is. A szülés után tíz napig - a család otthonában - ő gondoskodik az anyáról és a gyermekről. Az otthonszülések aránya 30% körül mozog, de kórházban csak indokolt esetben szülnek a kismamák. Két lehetőségük van még: speciális szülőotthonban (mint a születésház :“kihelyezett” otthonszülés), vagy poliklinikán. Az alacsony rizikófaktorú várandósok választhatják csak az otthonszülést és a születésházat, ahol a szülést a bába vezeti le, a poliklinikára vagy kórházba pedig azok kerülnek, akiknek a terhessége valamilyen szempontból magasabb kockázatú – itt szükség esetén az orvos is jelen van, és a bába segítségével kíséri a szülést.
Hollandiában az édesapák is kaphatnak szülési szabadságot, és meglehetősen sok családnál ez a gyakorlat. A gyes-betegség itt nem jellemző, hiszen a munkából sem maradnak ki az édesanyák olyan sokáig, és a különböző szokásoknak megfelelően saját „társadalmi igényeiket” is kiélhetik: népszerű pár hónapos kortól a babaúszás, az ülni tudó babával pedig rendszeresen körbebiciklizik az ismerősöket.
Japán
Kevesebb a veszélyeztetett terhes és a koraszülés is, mint nálunk, pedig a japán nők nem kímélik magukat. Minden női feladatot az utolsó pillanatig ők látnak el, munkahelyükön csaknem végig dolgoznak. A társadalom sem kíméli őket, a járműveken nem is várják el az udvariasságot és a segítséget sem.
A japán nők választhatnak az állami kórházak és a magánintézmények között, de léteznek “egyszemélyes” rendelők is, ahol az orvos általában egyedül dolgozik, és egy-két kórtermen kívül kis szülőszobát is találhatunk. A vizsgálatok alkalmával a kismama egész alacsony ágyra fekszik, amit az asszisztens emel fel “látható” magasságba, és a kismamát deréktól lefelé elfüggönyözik.
A kispapákat nem nagyon vonják be a várandósságba, az együtt-szülés sem mindenhol lehetséges - néhány évvel ezelőtt még igény sem nagyon volt rá. A kisebb klinikákon egyértelmű az orvosválasztás (merthogy csak az az egy dolgozik ott), de a nagyobb kórházakban mindig az vizsgálja meg a kismamát, aki épp ott van. Ebből következik, hogy az épp ügyeletes orvos lesz a szülészorvos is.
A japán kismamáknak sokkal több vizsgálaton kell részt venniük, mint hazánkban. A kórházakban tájékoztató előadásokat, életmódra, étkezésre való tanácsokat is kapnak. A kórházi költségeket sok esetben a férj munkahelye téríti vissza, legalábbis egy részét. Borravaló, boríték, hálapénz nem ismeretes Japánban, a költségeket részletes számlán kapja meg a család távozás előtt.
Franciaország
A gyengéd születés élharcosa. Az édesanyák nagy része állami kórházban szül, de választhatnak a magánkórház, az anyaotthon és az otthonszülés között. Mindenhol elsősorban a bába látja el a feladatokat: a terhesség megállapításától a terhesgondozáson át a szülés levezetéséig mindent ők végeznek, továbbá ellátják az édesanyát és a babát szülés után. Az orvosok csak komplikáció esetén, kb. minden negyedik szülésbe avatkoznak be. Az otthonszülések a szülések egy százalékát teszik ki, viszont majdnem minden esetben a bábák vezetik. Részben a finanszírozási rendszer miatt az anyák csak 1-2 hónapig szoptatják gyermeküket, ezután újból munkába állnak.
A lehetőségek szempontjából az élen járnak, régóta bevonják az édesapákat a szülésre való felkészítésbe, lehetőséget adva az együttszülésre is. A franciák már 1988-ban, a világon elsőként alkalmazták a köldökzsinórvér-őssejtek levételét.
Ausztrália
Az egyik bennszülött törzsnél a kismamák nagy tiszteletnek örvendenek. Amikor a férj és feleség eldöntik, hogy gyermeket vállalnak, abbahagyják a fogamzásgátló fű rágcsálását. A párok egyik tagja sokszor álmot lát, amelyet a megszületni kívánó lélek küld feléjük, mintegy kérvén őket a befogadásra. A fogantatás „procedúrája” csak ezek után kezdődik… Szülés közben az édesanya mindig belekapaszkodik valamibe, egy fatörzset simogat, vagy fogja egy másik asszony segítő kezét. A fájások megjelenésével ő is szenved, de elsősorban a megszületendő gyermekre figyel, köszönti, bíztatja.
nana.hu
Utolsó kommentek